Polgári nevén Marshall Bruce Matters 1973. október 17-én született Kansas városában. Nehéz gyermekkora volt, drogfüggő anyja államról államra hurcolta magával, míg végül 12 éves korában Detroitban telepedtek le. A rappelést gimnazista korában kezdte, azonban az iskolát nem fejezte be. Kezdetben ad hoc jellegű formációkkal gyakorolt, mint a Basement Productions, a New Jacks vagy az azóta befutott D12. Eminemként első szólólemeze, az Infinite egy független kiadónál jelent meg, de gyenge kritikákat kapott: újabb feleslegesen próbálkozó fehér rappernek tartották, aki csak másolja a nagyokat. Az őt leszóló kritikusoknak akkor tudott visszavágni, amikor elnyerte a Wake Up Show Az év legjobb freestyle rappere díját, majd második lett a rangos Los Angeles-i Rapolimpián. A The Slim Shady kislemeze, melyet művészi alteregójáról nevezett el, durva szövegeivel és a Just Don't Give A Fuck című számmal egyre népszerűbb lett underground zenei körökben. Az utóbbi szám sikereinek köszönhetően vendégszerepelt Mc Shabbam Sahddeq Five Star Generals és Kid Rock Devil Without a Cause dalában is. Ekkor figyelt fel rá a legendás rapper-producer Dr. Dre, aki pártfogásába vette az ifjú fehér rappert és az Aftermath Records producereként 1999-ben kiadta a The Slim Shady nagylemezt. Ezen az albumon Eminem másik, őrült énje kapta a főszerepet, és az olyan számok révén, mint a My Name Is, az I’m Shady, az egész világ megismerkedett Slim alakjával. A lemezt számos botrány övezte, legjelentősebb az Eminem és édesanyja között zajló pereskedés, melyben az anya becsületsértéssel és halálos fenyegetéssel vádolta fiát. Való igaz, Marshall interjúiban aprólékosan részletezte anyja drogos múltját, ráadásul a 97 Bonnie & Clyde szövegében találhatók olyan sorok, amelyek a gyermek által megölt anyáról szólnak. A botrányok után nagy meglepetés volt, hogy abban az évben Eminem két Grammy-t is elvitt: a legjobb rap album és a legjobb rap előadónak járó gramofont. Következő nagylemeze, a The Marshall Matters 2000 májusában az amerikai toplista első helyezettjeként nyitott, amilyen mértékű sikert csak 2Pac vagy Snoop Doggy mondhatott el magáénak. A lemez igazi telitalálat: a Without Me, a Stan, vagy a The Real Slam Shady mind hónapokig vezették a sláger listákat Az új album még több botrányt kavart, meleg szervezetek tiltakozásával, és a kőkemény szövegek ellen tiltakozó közvéleménnyel; de a Grammy ebben az évben sem maradt el. A rappernek arra is jutott ideje, hogy újraalapítsa és befutassa a D12-t. A következő lemez, a The Eminem Show (2002) az év albumaként csupán Amerikában 7,4 millió példányban kelt el, ezzel meghazudtolva az ágazatban zajló hanyatlási trendet. Ekkor már nem érte meglepetésként az újabb két Grammy, amiket a legjobb rap album illetve a legjobb rövid videó (Without me) kategóriában kapott. Az MTV Europe Music Awardson ő kapta a legjobb férfi előadó, a legjobb hip-hop előadó és a legjobb album díját. Eminem időközben szerepet vállalt Curtis Hanson (Wonder Boys, Szigorúan bizalmas) legutóbbi filmjében, a 8 mérföldben. A meglepően jó színészi alakítás mellett saját kiadójával, a Shady Records-szal elkészítette a filmzenét is, amelyen már saját felfedezettjei, így 50 Cent, Obie Trice és a D12 is közreműködtek. A filmzene az Eminem Show-val párhuzamosan több millió példányban kelt el, és a Lose Yourself elnyerte a legjobb betétdalnak járó Oscar-díjat. A balhé ezúttal sem maradt el, Marshall a rendezőkkel történt szóváltást követően nem jelent meg a díjátadáson. Az Oscart, a Grammy-ket és más díjakat nézve Eminem nemcsak kirepült Dr Dre fészkéből, hanem már-már túl is szárnyalja egykori mesterét. A kérdés az, meddig tart a sikerszéria.